Egyetlen hiányzó fog: implantátum vagy híd – mi a különbség?

Egyetlen fog hiánya elsőre talán nem tűnik komoly problémának, különösen akkor, ha hátul van, és mosolygáskor nem is látszik. A foghiány azonban nemcsak esztétikai kérdés. Befolyásolhatja a rágást, a szomszédos fogak helyzetét és hosszabb távon a harapást is.

Ha egy fog már nem menthető meg, vagy korábban elvesztettük, az egyik leggyakoribb kérdés:

Implantátum vagy híd legyen a helyén?

Mindkettővel pótolható egy hiányzó fog, de egészen más módon.

Mi az a fogászati híd?

A hagyományos hídnál a hiányzó fog helyére kerülő műfog a mellette lévő fogakhoz rögzített fogpótlás része.

Képzeljük el úgy, mint egy valódi hidat: a hiány két oldalán lévő fogak jelentik a pilléreket, közöttük pedig ott van a hiányzó fogat pótló elem.

Ehhez a pillérfogakat általában elő kell készíteni, vagyis le kell csiszolni, majd ezekre kerül a híd.

A híd egyik előnye, hogy nincs szükség implantátum műtéti behelyezésére, és bizonyos esetekben viszonylag gyorsan elkészíthető.

Van azonban egy fontos szempont: ha a hiány melletti fogak teljesen épek, akkor a híd elkészítéséhez ezeket az egészséges fogakat is érinteni kell.

Más lehet a helyzet például akkor, ha a szomszédos fogak egyébként is jelentősen tömöttek vagy koronára szorulnak. Ezért mindig az adott fogazat állapota alapján érdemes dönteni.

És hogyan működik az implantátum?

Az implantátum egészen más elven pótolja a fogat.

A fogimplantátum egy mesterséges foggyökér, amelyet az állcsontba helyeznek. A megfelelő gyógyulást követően erre készül el a kívülről látható fogpótlás, például egy korona.

A lényeges különbség tehát az, hogy az implantátum önállóan pótolhatja a hiányzó fogat, így a mellette lévő egészséges fogakat általában nem szükséges lecsiszolni azért, hogy megtartsák a pótlást.

Ez sok páciens számára az implantáció egyik legfontosabb előnye.

Akkor az implantátum mindig jobb?

Nem feltétlenül.

Nincs olyan megoldás, amely minden páciens és minden foghiány esetében automatikusan a legjobb választás lenne.

Implantáció előtt meg kell vizsgálni többek között, hogy megfelelő-e az állcsont mennyisége és minősége, milyen az íny állapota, milyen a páciens általános egészségi állapota, és milyen terhelés éri majd az adott területet.

Bizonyos esetekben az implantáció előtt további beavatkozásra – például csontpótlásra – is szükség lehet.

A hídnak szintén megvannak a maga feltételei: fontos például, hogy a pillérként szolgáló fogak megfelelő állapotban legyenek.

Van még egy érdekes különbség: mi történik a csonttal?

A természetes fog gyökere a rágás során terhelést közvetít az állcsont felé. Ha a fogat eltávolítják, ezen a területen idővel megváltozhat a csontállomány.

Az implantátum az állcsontba kerül, és funkcionális terhelést közvetít a csont felé. A hagyományos híd ezzel szemben a foghiány felett helyezkedik el, tehát a hiány területén nincs mesterséges foggyökér.

Ez különösen akkor lehet fontos szempont, ha hosszú távra tervezünk.

Mi történik, ha egyszerűen nem pótoljuk a hiányzó fogat?

„Hátul van, úgysem látszik.”

Ez gyakori gondolat, de egy hiányzó fog helyét a száj nem feltétlenül hagyja változatlanul.

Idővel a szomszédos fogak a foghiány irányába dőlhetnek vagy elmozdulhatnak, a szemközti fog pedig változtathat a helyzetén. Mindez hatással lehet a harapási viszonyokra és a rágásra is.

Ezért még egyetlen fog elvesztésénél is érdemes időben megvizsgálni a pótlás lehetőségeit.

Implantátum vagy híd? A válasz nem mindenkinek ugyanaz

Ha egyetlen fogat kell pótolni, nem pusztán azt érdemes megkérdezni, hogy „melyik a jobb?”

A fontosabb kérdés inkább az:

Az én fogazatom és állcsontom esetében melyik megoldás jelent megfelelő, hosszú távon is jól fenntartható fogpótlást?

Ehhez szükség van a szomszédos fogak, az íny, a harapás és az állcsont állapotának felmérésére, valamint az egyéni szempontok figyelembevételére.

Egyetlen hiányzó fog talán apróságnak tűnik – a megfelelő pótlás megválasztása azonban hosszú évekre meghatározhatja a mosoly és a rágófunkció komfortját.